Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! (Zsolt 25,3)

Pál írja: Ki voltunk téve mindenféle zaklatásnak: kívül harcok, belül félelmek. De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket. (2Kor 7,5–6)

Lelki útravaló a mai napra

Megdöbbent az a kép, melyet Pál apostol tár elénk. Zaklatás vagy zaklatottság? Nem mindegy, mit él át valaki! Nehézségek, megpróbáltatások, külső viszontagságok, melyek lehetnek súlyosak, fakadhatnak valamilyen nélkülözésből, ezek önmagukban is komoly terhet és kihívást jelentenek, de ha ehhez még félelem is társul? Hogyan képes talpon maradni az ember?

Írásmagyarázók szerint a gyülekezet miatti aggodalom és a Tituszra való hiábavalónak tűnő várakozás lehetett Pál belső félelmeinek oka. Megnyugtatóan hangzik ez a magyarázat: az apostol nem a külső harcoktól, megpróbáltatásoktól fél, nem saját maga miatt aggódik. Nem attól tart, hogy megszégyenül az evangélium miatt, nem attól tart, hogy kudarcra ítélt a fáradozása, hogy megszégyenülne miatta, hiszen aki Krisztushoz tartozik, az emiatt nem fog megszégyenülni. Pál apostol Krisztusba vetett bizalma nem inog meg attól, amit a világban tapasztal. Ahogy a világ bánik vele, az sokkal inkább az Istenbe vetett bizalmat erősíti meg az emberben.

A földi élet nem igazolja a hitünket minden szempontból. A hit nem tesz érinthetetlenné, sérthetetlenné, sebezhetetlenné, de olyan kapcsolatban tart bennünket, mely képes támogatni, megerősíteni, megvigasztalni – még legfájdalmasabb küzdelmeinkben is. Bármi is történjen körülöttünk, ha Krisztus lakik bennünk, az ellene irányuló támadást nem fogjuk szégyenként megélni. Még ha meg is aláznak miatta, sokkal nagyobb az az erő, mellyel Isten megvigasztal, mint az a szenvedés, melyet miatta élünk át.

Uram, miattad sosem érhet szégyen minket, de kérünk, őrizz meg attól, hogy kishitű, őrlődő, méltatlan életünkkel mi hozzunk szégyent a Te nevedre! Ámen.

Zsóri-Ments Orsolya

Megolvasztom, megvizsgálom [népemet]. (Jer 9,6)

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. (Jak 1,12)

Lelki útravaló a mai napra

Életünk során gyakran érnek bennünket nem várt kihívások. Nem is tudunk ezekre előre felkészülni. Nehéz pillanatok, órák, napok, de akár évek is telhetnek el nehéz élethelyzetekben. Ezeket meg kell élnünk, nem kerülhetjük el őket. Életünk küzdőpálya. „A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga.” (Madách: Az ember tragédiája)

Testi és lelki betegségeink hordozása közben életünk mérlegre kerül. Gondolkodásunk formálódik. Drága lehetőség számunkra, hogy Isten kezében tudhatjuk magunkat. Hitünk erősödik, ha biztosak vagyunk abban, hogy gondoskodó szeretete és minden válságos helyzetet megoldani képes hatalma javunkra van. Ezért megvizsgál, ha kell, megolvaszt, mint olvasztár az ércet, hogy aztán újjá tudjon formálni. Meggyógyít, megszabadít a bűn szorításától, lelki bajainktól, önmagunk emberi gondolataitól, érzéseitől. Teszi ezt azért, hogy boldogok lehessünk, s életünket az a szabadság járja át, melyet csak a vele való közösségben tudunk megélni, használni és továbbadni. Isten csodálatos ajándéka ez.

Hisszük-e, valljuk-e ezt akkor is, amikor mélységben vagyunk? Kitartunk-e a kísértés idején? Vagy talán a bajban, betegségben, nyomorúságban úgy gondoljuk, hogy kilátásunk sincs sorsunk jobbra fordulására? Tovább kell látnunk! Tudnunk kell bízni abban, hogy Isten megígérte, hogy velünk van, jelen van akkor is, ha nem látjuk őt. Éreznünk kell, hogy az övéi vagyunk. Az élet koronája van őnála számunkra elkészítve. Azt üzeni nekünk ma: Kitartás, az Úr veled van most és örökké!

Uram, segíts kiállni a próbát! Te látod életünket, bűneinket, mulasztásainkat, gyengeségeinket. Hozzád fordulunk, mert beteg az életünk. Keresünk, mert segítségedre szorulunk. Kérünk Téged, legyél velünk, adj tanácsot, útmutatást, hogy ne tévedjünk el. Add a szabadság boldogságát. Tégy függetlenné emberi gondolatainktól. Add, hogy tudjuk, Te ott vagy a mindennapjainkban és az örök életben. Ámen.

Kis János

Így szól az Úr: Bárcsak rám hallgatna népem! (Zsolt 81,14)

Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban. (Tit 2,11–12)

Előttem hajlik meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő! (Ézs 45,23b–24a)

Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Jel 1,8)

Lelki útravaló a mai napra

A modern világ egyik legnagyobb problémája az erő, az energia. Ha nincs energia, megszűnik a munka, leállnak a gépek, semmi nem üzemel. Ezt mindnyájan tudjuk. Azt azonban csak saját kárunkra szoktuk megtanulni, hogy a lélek sem megy energia nélkül. Amikor nehéz próbák előtt állunk, amikor súlyos gondok nehezednek ránk, olyankor érezzük igazán, milyen kevés, milyen hamar elfogy a lelkierő. A kétségbeesés, a szomorúság, a betegségek terhe úgy megüli a lelkünket, mint télen a köd a tájat. Hamar reménytelenné válunk, úgy érezzük, a hitünk is ingadozik, bizonytalankodunk, elveszítjük lelkünk egyensúlyát.

Urunk pontosan ismeri ezt a lelkiállapotot, ezért biztat, bátorít bennünket, magára emeli a tekintetünket, hogy meglássuk az élet forrását, hogy megértsük, nála van igazság és erő. Saját teherbíró képességünk határához érkezve érezzük igazán, mennyire rászorulunk Istenre. Így válnak a nehézségek – az erőtlenség is – áldás forrásává számunkra. Az Úr szava garancia, nála van igazság és erő. Megerősíti azt, aki benne bízik. Azt nem ígéri, hogy nem rak ránk terhet, de megerősít, s nemcsak azért, hogy elhordozzuk a nehézségeket – mert úgysem tudunk kibújni alóluk –, hanem azért is, hogy az példa legyen mások számára, hogy más nehézséget hordozók, csüggedtek is új reménységet és erőt kapjanak általa. A leghitelesebb bizonyságtétel az, amikor terheinket hordozva, küzdelmeink között is átsugárzik rajtunk az az erő, mely nem emberi, hanem felülről való, és ezáltal Krisztusra mutat. A kiegyensúlyozott lelkület a legnagyobb ajándék a mai világban.

Mennyei Atyánk! Te pontosan tudod, hogy lelkünk milyen hamar elveszti egyensúlyát, tájékozódási képességét. Kételyeink támadnak, kétségbeesünk. Köszönjük, hogy nem hagysz bennünket magunkra a küzdelmeink között, hanem megszólítasz, Krisztusban gyengéden lehajolsz hozzánk, és magadra emeled a tekintetünket. Szeretnénk belekapaszkodni ígéreteidbe, hitből élni és így átélni, hogy azt adod, amire a legnagyobb szükségünk van. Lelkierőt és új életet, hogy támasz lehessünk a ránk bízottak számára. Ámen.

Kondor Péter

Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. (Hag 1,9)

[Legyetek] a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. (Róm 12,11)

Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. (Zsolt 97,10b)

A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. (1Pt 5,10)

Lelki útravaló a mai napra

Isten a világmindenségben nem csak létrehozta az élet titokzatos csodáját, amely a maga gazdagságában lenyűgöz bennünket, de elkötelezett a védelmében is. Isten életvédő szándékát fedezhetjük fel a testünkbe beépített jelzőrendszerben is. A szervezetünket behálózó idegpályák nem a bosszantásunkra jeleznek, akkor sem, ha fájdalmat okoznak. Nem kellemes, amikor a forró kályha megégeti a bőrünket, amikor egy éles tárgy belénk hasít, vagy amikor a fogunkba nyilall a fájdalom, de mindez azért van, hogy a veszélyt jelezze, hogy vegyük észre, hárítsuk el, hogy ne kerüljünk még nagyobb bajba. Van, hogy a lelkünk fáj, vagy a lelkiismeretünk furdal. A félelem vagy a reménytelenség is megszorongat néha. Fájdalmat okozhat valaminek vagy valakinek – különösen szeretteinknek – a hiánya vagy egyszerűen a szeretethiány. Ezért is olyan drágák a mai bátorító igék, amelyek Urunk aktív és mentő szeretetére mutatnak rá, mellyel életünket védi, és üdvösségünket munkálja.

Urunk, Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy évezredeken átívelő szereteted őrzi az életet a földön. „Embert és állatot te tartasz meg…” – olvashatjuk igédben. Köszönjük, hogy kezedben tartod a mi életünket is. Köszönjük, hogy meghívtál bennünket országodba, amely elérhetetlen volna számunkra, de Te elérhetővé tetted Jézus Krisztus Urunk által. Láttasd meg velünk ma is kegyelmedet, hogy erő és szeretet forrásává legyen bennünk, mellyel másokat gazdagíthatunk. Ámen.

Szemerei János

[József] ezt mondta [testvéreinek]: Ne civakodjatok az úton! (1Móz 45,24)

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen. (Kol 3,13a)

Lelki útravaló a mai napra

Ne civakodjatok! – inti testvéreit történetünk főszereplője, József. Az a férfi, akit gyerekként apja kedvencének gondoltak a többiek, aki cifra ruhát kapott apjától, aki fényes jövőt álmodott magának, aki így maga is okot adott a testvérei féltékenységére. Olyannyira, hogy el is akarták tenni láb alól. Ennyire messzire mégsem mentek a testvérek, máshogy szabadultak meg tőle, máshogy tűnt el a család életéből. Évekkel később mégis felbukkant, persze a legváratlanabb helyen és helyzetben az életükben, felidézve a féltékeny testvérek szörnyű titkát, mely József eltűnését övezte. Az eltűnt maga fedte fel a titkot és ezzel önmagát – nyilván halálra vált testvérei előtt. De nem szemrehányással tette mindezt, inkább rámutatva arra az Istenre, aki a legszörnyűbbnek tűnő helyzetből is képes a minden képzeletet felülmúló jót kihozni. Végre minden rendeződni látszik. Újra egyesülhet a szétesett család. Akik egykor a cifra ruhát irigyelték, most egy-egy öltözet ruhával indulhatnak útnak, pontosabban az egyik most is többet kap a többinél, mint egykor József. Ekkor hangzik el József szájából a mondat: „Ne civakodjatok az úton!” Talán emlékeztetőül.

Vajon megtanuljuk a leckét? Ne azt nézzük, ki mit és mennyit kapott az Atyától! Képesek vagyunk hitben arra, testvérek, hogy elfogadjuk, hogy nem vagyunk egyformák, nem egyformák a lehetőségeink, és így vagyunk tagjai ugyanannak a családnak? Látjuk-e azt, hogy ha valaki többet kap, akkor az nem irigylésre méltó, hiszen a feladata, felelőssége is nagyobb?

Uram! Te taníts minket elfogadni azt, amit kaptunk, és elfogadni azt, hogy a többiek mást kaptak. A különbségek ne magasodjanak elválasztó falakként közénk. Ha mégis megtörténne, Te indíts bennünket a falak lebontására, hogy megtapasztaljuk a békés együttélés örömét. Ámen.

Zsóri-Ments Orsolya

A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! (2Móz 23,6)

Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt. (Lk 16,19–20)

Lelki útravaló a mai napra

A mai igékben egyrészt olvashatunk a világban lévő szomorú realitásról, másrészt az erre adandó keresztény válaszról.

Realitás, hogy a világban vannak gazdag és szegény emberek. Realitás, hogy valaki mindennapbőségesen tud étkezni, mások pedig éhesen fekszenek le. A bűneset miatt mindez sajnos szomorú, hétköznapi valóság.

De mit tesz az ember ebben a helyzetben? Tovább növeli a feszültséget a különböző társadalmi osztályok között, és visszaél a szegény kiszolgáltatottságával?

A gazdagok készek mások javára fordítani a lehetőségeiket, legyen szó szegénységről, hajléktalanságról?

Aktuális kérdések ezek, különösen egy esztendő első napján, amikor a világ kisebbik része – alapos evés, ivás, szórakozás után – kezd ébredezni, miközben a világ másik része számára csak egy újabb, hideg, utcán töltött nap következik...

A mai két igénk leírja a világ helyzetét, és figyelmeztet. Ezt teszi Jakab apostol is, de ő tovább is lép: a szegényekhez való viszonyunkat összekapcsolja a hitünkkel! „Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: »Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól«, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,15–17)

A keresztény ember számára a szegénység és hajléktalanság elsősorban nem szociális, hanem hitkérdés. Megmutatja hitünk igazi odaszántságát Isten és az emberek felé.

Urunk, Istenünk! Köszönjük neked, ha ma úgy ébredhettünk, hogy van tető a fejünk felett, van mit ennünk, s van mivel ruházkodnunk. Köszönjük, hogy mindezt megadtad nekünk!
Imádkozunk azokért, akik az óévet az utcán, hajléktalanszállón vagy fűtetlen lakásban töltötték.
Urunk, add meg nekünk, hogy ebben az esztendőben tevékenyen is segíteni tudjunk mindazokon a nélkülöző embereken, akiket te elénk hozol.
Adj nekünk ehhez érző szívet és találékony szeretetet!

Deák László

„Törekedj békességre, és kövesd azt!”
(Zsolt 34,15)

Csatlakozzon a kezdeményezéshez és adjon öt percet magának, hogy minden napja teljesebb legyen!

Csatlakozzon a kezdeményezéshez és adjon öt percet magának, hogy minden napja teljesebb legyen!