Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. (Hag 1,9)
[Legyetek] a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. (Róm 12,11)
Lelki útravaló a mai napra
Pár hónapja éppen beszállni készültem a kocsimba, amikor éktelen ordenáré káromkodást hallok a hátam mögül. Megfordulok mélységesen felháborodva, hogy kikérjem magamnak ezt a hangnemet – hát egy apró, táskás szemű bácsika áll meghökkent tekintettel előttem, kezében seprű, és szavak nélkül tátogva mutat maga körül a falevelekre, melyek vidám körtáncot járnak a feltámadt szélben. A kupacnak, melyet – felteszem – szépen összesöpört, nyoma sincs. Elfújta a szél. A filmklasszikus is valami ilyesmiről szól: elveszített kincseink, elmulasztott lehetőségeink, melyekről azt hittük, hogy a mienk, elszálltak a semmibe. Elfújta a szél. Isten szele. „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy…” (Jn 3,8)
Talán nem is rossz dolog ez a szél, Isten szele. Kell néha a takarítás, a tisztulás, a megüresedés. Nyugodtan vigye magával azt, amit összekuporgattunk, szabadítson meg tőle. Ilyenkor aztán vitorlát lehet bontani, a kötélzet legyen feszes, a hullámok törjenek fénycseppekké a hajónk oldalán – bízzuk rá magunkat teljesen erre a szélre. Isten szele. Lélek.
Mennyei Atyánk ajándékozzon neked szabadságot! Szabadságot világtól, anyagi javaktól, gonoszságtól, önmagadtól. Ebből a szabadságból fakadjon szeretet és szolgálat Jézus Krisztus Urunk példája alapján! Ámen.
Novotny Dániel
