Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. (Zsolt 9,10)

Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? (Lk 18,7)

Lelki útravaló a mai napra

Nincs igazság a földön! Így hangzik a pesszimista kijelentés, amely igazságtalan emberek, helyzetek, rendszerek keserű tapasztalatát összegzi. Számtalan ezt igazoló példát tudnánk sorolni mindannyian. Hátrányos helyzetből indulás, kettős mérce, valódi értékek leértékelése, értéktelen és silány dolgok, gondolatok felmagasztalása. A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava csak hiú ábránd volt, és az is marad.
Ugyanakkor mi, keresztények ne veszítsük szem elől, hogy bár emberi igazságérzetünk mércéjétől egészen különböző módon, de mégis működik egy igazság – már a földön is. Ez pedig Isten igazsága. Olyan igazság ez, amely igazságtalanságnak tűnik a szemünkben, hiszen nem vélt vagy valós érdemeink szerint jutalmaz vagy büntet, hanem meg nem érdemelt, irgalmas szeretettel ajándékoz meg. Nem kevesebbel, mint a bűnbocsánattal, örök élettel, üdvösséggel – Jézus személyében. És bár a földi értelemben vett igazságosság ezután is több-kevesebb csorbát szenved, „az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.” És Isten a maga igazságát: Krisztusát adja választottainak, „akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá”.

Mennyei Atyánk! Sokszor szembesülünk az emberi igazságtalansággal. Bocsásd meg, hogy gyakran mi magunk is igazságtalanok vagyunk másokkal szemben. Mindez az irántad való bizalmatlanságunknak: a bűnnek következménye. Te légy menedékünk a nyomorúság idején. Kérünk, hogy formálja át szívünket, lelkünket a Te feltétel nélküli szereteted igazsága. Kérünk, hogy teremtsd és erősítsd bennünk a Te igazságodat, hogy egymás iránt is irgalmas szeretettel éljünk szent Fiad, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen

Kovács László