Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra: én vagyok az Isten, nincsen más, Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló! (Ézs 46,9)

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. (Zsid 12,2)

Lelki útravaló a mai napra

Emlékezni az ősrégi dolgokra valójában azt jelenti, hogy a legősibb, a történelem előtti időket sűrítő, drámai történeteket a Szentírás első fejezeteiből magamra vonatkoztatom. Ezzel a saját emlékeimet megelőző emlékezéssel elismerem azt is, hogy nem csupán a jelen összetett viszonyai és a három-négy generációnyi örökség határoz meg, hanem ez a sokkal ősibb és mélyebb vonatkoztatás is az élet eredetével: történetünk Istennel a kezdettől, az emberi nem fogantatásától. Ebből a történetből az is kiderül, hogy egyedül ő az abszolút, és minden más, őhozzá kapcsolódó vagy őróla tudomást sem szerző létező relatív. És hogy ő hasonlíthatatlanul más, mint mi, teremtmények, emberek. Éppen ezért olyan megrendítő, hogy Isten érettünk, viszonylagosságunk közepébe küldi jelként, Szabadítóul szeretett Fiát.
Nézz fel Jézusra! Aki Jézusra néz fel, az magára Istenre tekint, aki teljességgel osztozott életünk feszültségekkel teli kérdéseiben, annak látható kereteiben, kezdetében és végében is. Ebben a jászoltól a keresztig tartó életútban világosan követhető a mennyei Atyához igazodás állandó készsége. Jézusnak szoros emberi közösségben maradva – család, barátok, szomszédok – Atyja maradt a végső, abszolút igazodás, ahol a legégetőbb miértekkel és a leghomályosabb „mi végre?” kérdésekkel is otthonra és válaszra talált. Éppen ezért nézhetünk fel Jézusra úgy, mint aki ismeri helyzetünket, és bajaink közepette is be tudja teljesíteni hitünket!

Áldunk téged, Istenünk,
És csodáljuk égi erőd.
Ég, föld rólad szól nekünk.
Térdre hullunk színed előtt.
Mert te mindig szent és nagy,
Változatlan egy Úr vagy.
(EÉ 42,1)

Aradi György