Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: …Fölemelte jobbját az Úr, az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik! (Zsolt 118,15–16)

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Fil 4,4)

Lelki útravaló a mai napra

Néha csak ennyi kell. Győzelem. Nem szabad lebecsülni, nagyon is értékesek ezek az érzéseink, a küzdeni, győzni akarás. Keresztény szemmel talán a győzelemnek, a győzni akarásnak van egy kis „stich”-je. Egy keresztény csak ne akarjon győzni – már hallom a kioktató szót. Pedig mennyi győzelem tesz minket emberré! A kietlenség felett aratott győzelem, amelyet először egy kiadós sírás után édesanyánk puha és meleg kebelén érzünk át. De a kapcsolataink építéséhez, az önálló élethez is rendkívül sok csatát kell megnyerni. A krízisből küzdelem, a küzdelemből megküzdés, a megküzdésből győzelem, a győzelemből öröm fakad. Persze ez azt is jelenti, hogy sosincs igazi győzelem „csak úgy”, sosincs örömeső, ha nincs mögötte valós küzdelem, nincs mögötte az egész lényem. Hiába tűnik úgy, hogy vannak, akik eleve nyertes helyzetből kezdik az életet, számukra ez nem igazi győzelem.

A legnehezebb küzdelem persze nem életkorhoz köthető, hanem folyamatosan zajlik. Az emberség egyik alapmértékegysége éppen ez a képesség lehetne: Kész vagyok a változásra? Kész vagyok új perspektívákat bevonni az életembe? Kész vagyok egy újabb küzdelemre? Isten a világot ugyanis éppen a kietlenből, a tétlenségbe merevedettből teszi élővé, dinamikussá, egyedivé, ő ilyen győzelmekben gondolkodik, az üdvtörténet bármely epizódjára nézve. Csak az, aki képes kilépni az önmaga által már kényelmesre koptatott árnyékából, a sötétségből, a kietlenségből, pusztaságból, az képes az igazi győzelemre és az örömre.

Drága Jézusom! Amikor győzni szeretnék, a Te keresztedre tekintek. Te harcoltál tanítványaid értetlensége, a farizeusok keménysége, a főpapok vaksága, Pilátus bizonytalansága ellen. Sohasem adtad fel ezt a küzdelmet, újra és újra kimozdítottad őket a holtpontról, ha kellett, vízen jártál, ha kellett, a templom párkányára álltál, ha kellett, hallgattál. Győzelmedhez elég volt annyi, hogy ezenfelül mindent, de mindent képes voltál letenni a mennyei Atya kezébe. Add nekünk az ilyen győzelmet és örömet. Ámen.

Simon Attila