Ország, ország, ország! Hallgass az Úr szavára! (Jer 22,29)
Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! (1Thessz 5,6)
Lelki útravaló a mai napra
Éjszaka, alvásidőben nem végzünk tudatos cselekvést. Az az öntudatlanság, a pihenés ideje. Ezekre az időszakokra nagy szükségünk van ahhoz, hogy nappal el tudjuk végezni mindazt, ami a dolgunk, amit ránk bíztak. A nappal a munkaidő, a tudatos tevékenység ideje, amelyre készülnünk kell.
Az Úr Jézus egész földi életére, minden tevékenységére így tekintett: „amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem.” Ezért is olvassuk többször az evangéliumban, hogy a nappali terhelések után visszavonult, külön, egymagában imádkozni, beszélgetni az Atyával, hogy testben, lélekben töltekezzék. Hogy mindig legyen miből adnia. Ő nemcsak magáról mondta, hogy a világ világossága, hanem tanítványairól is. Jézus követőiként tehát nem egyszerűen munkánk van, hanem Urunktól kapott küldetésünk, megbízatásunk is. Milyen jó, hogy ehhez nemcsak saját erőforrások állnak rendelkezésünkre, hanem az ő ereje is. Hogyne volna hát szükségünk éberségre, józanságra, figyelemre ahhoz, hogy „használhatók” legyünk országa építésében!
Elszállt az éj, az álom,
A szívem napra tárom:
Fényedet vesd reám!
Ha árnyékozna kétség,
Gond, indulat, vak mélység,
Te vezess engem, jó Atyám.
Ajándékod az élet,
A rám bízott testvérek,
S az is, mi most nehéz.
Ha fényességed jár át,
A hosszú földi pályát
Vezérli drága égi kéz.
Hadd lássam meg jóságod,
Ha munkámat megáldod,
Örüljek más javán,
Betöltve hivatásom
Ne csüggjek számításon,
Hisz nálad vár örök hazám!
(EÉ 104)
Cserhátiné Szabó Izabella