Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. (Jer 31,31)

[Ti] az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz [járultatok]. (Zsid 12,24)

Lelki útravaló a mai napra

Az „új szövetség” kissé hivatalos, távolságtartó, túlságosan elméleti fogalmát számomra Jézusnak az a mondata teszi nagyon is közelivé, érthetővé, amely így hangzik: „Titeket azonban barátaimnak mondalak…” (Jn 15,15) Eszembe jut régi, gyermekkori emlékem: barátnőmmel ÖBSZ-t, vagyis Örök Baráti Szerződést kötöttünk, melyet vér helyett frissen facsart meggylével is megerősítettünk. Akkor mennyire fontos volt ez a barátság… Ma pedig mennyire fontos a Jézussal való barátságom. Ez egy olyan életre szóló kötelék, mely nem merül a múlt és feledés homályába. Olyan napról napra megújuló szövetség, mely a kölcsönös elköteleződésen múlik, bár ebben ő sokkal ügyesebb. Jézus olyan barát, aki minden reggel bekopogtat, és megkérdezi, hogy vagyok. Olyan, akihez tanácsért fordulok – oktalanságomból kifolyólag elég gyakran. Olyan barát, aki nem sértődik meg, amikor hanyagolom, de mindig vár, hogy önfejű útjaimról visszatérjek hozzá, s egy jó kávé mellett megbeszéljük tapasztalataimat. Olyan, aki nem enged a felszínen evickélni a langymeleg állóvízben, hanem beleenged az élet mélységeibe, mert ő már előre tudja, amit én csak utólag: életem valódi, maradandó kincseit a mélységekből hozhatom fel. Olyan ő, aki még sohasem hazudott nekem: nem mondta, hogy az életem könnyű lesz, ha vele járok. Azt viszont igen, hogy e világon sok nyomorúság ér, de bízzak benne! Az új szövetség tehát számomra az, hogy Jézus a barátjává fogadott. Nélküle nem igen érdemes élni. Kedves Olvasó, te hogy vagy ezzel?

Úr Jézus! Köszönöm, hogy ismerhetlek. Hogy rólam is azt mondod: „barátomnak mondalak”. Nincs ennél felemelőbb érzés. Köszönöm, hogy mindennap megtapasztalhatom, amint bölcsességgel és nagy-nagy szeretettel szövöd életem fonalát. Segíts, hogy az így készült szövet eleje és fonákja is Rólad tegyen bizonyságot. Ámen.

Kőrösi Krisztina