Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. (Zsolt 19,8a)

[Krisztusban] van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. (Kol 2,3)

Lelki útravaló a mai napra

Amikor észreveszem a világ kuszasága mögött a rendet, újra mély lélegzethez jutok. Beismerem, nem könnyű dolog ez, nincs is benne naponta részem. Hiszen emberlétemet át- meg átszövi a bizonytalanság, a tanácstalanság, a káosz. Pedig a káosz csak látszat, nem a valóság. A világ a maga valóságában tökéletes. Isten uralkodik benne, az ő engedélye nélkül nem mehet végbe semmi. Az ő szava beragyogja az eget az egyik szélétől a másik széléig. Ő az, aki pályát szab csillagnak és embernek, hatalmaknak és bajoknak egyaránt. Amikor észreveszem a világ kuszasága mögött a rendet, újra mély lélegzethez jutok.
A zsidó ember Isten törvényét az Írásokban kutatja éjjel és nappal. Azt gondolja, minél inkább sikerül betartania a törvényt, annál inkább Isten valóságában marad. Nekünk, keresztényeknek még ennél is különlegesebb mandátum jutott: mi a világban is felfedezhetjük Isten valóságát. Keresztény vagyok, ez azt jelenti: Krisztust követem, a testté lett, világba költözött isteni szó után kutatok. Felfedezhetem őt országút havában, a téli égen, melyet repülőgépek kondenzcsíkja csíkozott be, villogó óriásplakátok üzenetei mögött. Megláthatom őt egy emberi gesztusban, egy suta köszönetmondásban, egy fölszabadult egymásra nevetésben. Rájöhetek arra, hogy amit eddig alantasnak, kuszának vagy céltalannak gondoltam, valójában tökéletes módon beleillik Isten rendjébe. Krisztus valósága láthatóvá válik.
Lelkem felüdül.
Újra mély lélegzethez jutok.

Isten, köszönöm, hogy Te mindennek Ura vagy, szándékodnak semmi sem mondhat ellent. Te tartod kezedben a mai napomat is. Újra meg újra, napról napra járatlan utakra hívsz engem, hogy keresselek Téged a világ rejtvényei mögött. Köszönöm, hogy Fiadban, Jézusban társammá lettél, hogy soha el nem hagysz, hogy szívemnél is közelebb lüktetsz bennem. Egyedül Te vagy képes arra, hogy egyszerre érezzem szabadnak és oltalmazottnak magam.
Dicsérlek Téged ezért.
Ámen.

Bence Áron