Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. (Zsolt 139,3)

Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? (Mt 10,29)

Lelki útravaló a mai napra

A verebek – a mezei és a házi veréb – sokunk számára talán a minket körülvevő madárvilág legszürkébb, legjelentéktelenebb tagjai. Mert ki szokta észrevenni a nyár végi estéken a lombkoronában zajongó verébcsapatot vagy az eresz alól kiröppenő kismadárkákat? Nem elég színes a tollazatuk, a hangjuk sem kiemelkedő… Ráadásul szegény verebeket még meg is vádolták időnkét azzal, hogy kártékonyak. Kínában hajdanán emiatt ki akarták irtani őket, mondván túl sok rizs- meg gabonaszemet szedegetnek ki a kalászokból. S az akció majdnem sikerrel is járt, mire észrevették, hogy a verebek fogyásával egyidejűleg egyre több lett a rovarkártevők száma…

Igen, ezt a kismadarat is végtelen gonddal alkotta meg a Teremtő – ahogyan az egész világot. Ő is teljes rangú tagja a természetnek. S ha ő is ilyen fontos, hogy ne lenne fontos az ember? Hisz minket, embereket ruházott föl Isten olyan képességekkel, amelyekkel más teremtményeit nem. Mi tudunk gondolkodni, s a beszéd ajándékával árnyaltan tudjuk kifejezni mindazt, ami bennünk van.

Ezért nincs olyan, hogy ne tudna rólunk, ne látná bajainkat, nyomorúságainkat. Isten gondoskodó szeretetének pedig legékesebb jele a kereszt. Kétezer éve hirdeti, hogy Isten nem akarja, hogy örökre elvesszünk a bűneink miatt. Hanem megváltást szerzett nekünk Jézus Krisztus önfeláldozó halála árán.

Ha legközelebb kimész az utcára vagy a kertbe, s meglátsz egy verebet a közeli bokor ágán himbálózni, jusson eszedbe Isten szeretete!

Uram, hálát adok neked, hogy oly sok mindennel megajándékoztál engem. Köszönöm Neked az életet, képességeimet, mindent, amim van. És kérlek, bocsáss meg, hogy mégis oly gyakran búnak eresztem a fejemet, és azt gondolom, senki sem szeret. Segíts, hogy naponta meglássam életemben gondoskodó szereteted keze nyomát. Amíg élek, szeretnélek magasztalni Téged, Uram, végtelen nagy szeretetedért! Ámen.

Lupták György