Ha testvéred – még ha anyád fia is – vagy a saját fiad, leányod, a feleséged, akit karjaidba zársz, vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk, és tiszteljünk más isteneket…, ne engedj neki! (5Móz 13,7.9)
Krisztus szabadságra szabadított meg minket. (Gal 5,1)
Lelki útravaló a mai napra
A jó-rossz, a szabad-tilos viszonyrendszerében élünk. Ezek határozzák meg földi pályafutásunk minden percét, történését. Az első felismeréséhez látás, ismeret kell, a második aktiválásához engedelmesség – az, hogy mit tartok előrevivőnek, építőnek és mit hátráltatónak, rombolónak, valamint hogy ki az, akinek alávetem magam, akinek elvárásai, parancsai/javaslatai, útmutatása alapján hozom meg az egész életem minőségét, értékét, értelmét meghatározó döntéseit. Leegyszerűsítve, mégis legfontosabbá téve a kérdést: Ki a legfontosabb számomra, ki befolyásol leginkább – azaz ki az uram?
A magam ura vagyok? A magától eltelt embernek a bábeli toronynál kezdődött pusztító ámokfutása ma is tart. A másik ember uralkodik rajtam (ugyanakkor én is uralkodom egy másikon)? A hatalmi harc jellemzi a közösségi berendezkedést a legkisebb egységtől a legnagyobbig a tisztelet, a különbnek tartás, a kölcsönös öröm, a megelégedettség, a szeretet helyett. Avagy az Úr az uram?
Csodálatos példa lehet ebben számunkra Jézus, aki a kísértésnek ugyanúgy ki volt téve, mint mi, aki mindenben Istennek az akaratát valósította meg, még ha ez szinte állandó ütközést jelentett is a környezetével, még ha ez a vesztett helyzet látszatát keltette is, még ha ez vércseppsűrűségű izzadságba, még ha ez szenvedésbe, sőt az életébe került is. Ő egész életével és szavaival utat mutat nekünk.
Uram, mai üzeneted a számodra akar megmenteni engem. A segítségeddel szeretném kimondani, hogy a te akaratodat akarom megvalósítani, de nemcsak ma, hanem életem egész hátralevő részében. Köszönöm, hogy ebben a harcomban velem leszel, megsegítesz. De azt is tudom, hogy töredékes ismerettel bíró, bukdácsoló, gyenge hitű ember vagyok. Bűnbocsánatodra, kegyelmedre szorulok. Köszönöm, hogy ma is számíthatok rád. Ámen.
Bakay Péter