Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám. (Jer 24,7b)

Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! (ApCsel 10,36)

Lelki útravaló a mai napra

Találkozásokból kapcsolatok születnek. Születésekből találkozások. Hihetetlen kiváltság az, hogy az Isten is részt vesz ebben. Teljes valójában, a maga végtelenségével vállalja a végességet, mert annyira, de annyira szereti az embert. Olyan kapcsolatot teremt, mely örökre szól, és mindenkinek szól, aki elég bátor megugrani a hit ugrását és őhozzá térni. Éppen úgy, mint ahogyan a mindenkori tékozló fiúk és lányok teszik újra meg újra. Éppen úgy, ahogyan Isten népe teszi időről időre.

Letéve mindent az asztalra, feltárva az élet kártyájának összes lapját és kimondva: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened”. És akkor megérkezik ő. És nem kérdez semmit, csak átölel. És a kapcsolat új alapokra épül fel, és lesz enyém, és lesz tied. De ami a legfontosabb: lesz miénk. Mi Atyánk. Jézus óta így is megszólítjuk az Örökkévalót, és megtörténik a csoda: az enyémből és a tiédből miénk lesz. Micsoda találkozás ez! Micsoda születés!

Az Isten nem félt megszületni a betlehemi gyermekben! Az Isten mindent odaadott Jézusban, hogy találkozzon az emberi léttel, annak minden drámájával és katarzisával. Ez a mindenség Urának evangéliuma, a valódi békesség forrása, mely közel van. Immánuél!

Én Uram és én Istenem, hála Neked, hogy a Tied lehetek! Fel sem foghatom ezt a csodát, de érzem, hogy valóságos, és nem múlik el soha. Köszönöm, hogy soha. Ámen.

Gáncs Tamás