Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. (Zsolt 4,8)

Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. (1Tim 6,17)

Lelki útravaló a mai napra

„Bort, búzát, békességet!” „Sikerekben gazdag, boldog új évet!” – ezt szoktuk kívánni egymásnak személyesen és képeslapon, koccintás és lencseevés közben. „Ha nem iszunk Márton-napon új bort, nem lesz elég pénzünk” – hisszük is meg nem is a babonát, de ártani nem árthat, ha megtartjuk. Legalábbis így hisszük.

A zsoltáros arról tanúskodik, hogy nem a bő termés, a biztosnak hitt tartalék adja a valódi életörömöt, hanem a mély bizalmi kapcsolat Istennel. Pál apostol pedig arra figyelmeztet, hogy ne a meglévő vagy remélt anyagi vagyonunkra alapozzuk a biztonságérzetünket. Ami van, holnapra elveszhet, ki van téve a lopás, az infláció és mindenféle változás szeszélyeinek.

Isten azonban nem változik. Hűsége sziklaszilárd, még ha ki is húzza az élet a lábunk alól a talajt. Ő pedig várakozáson felül, többet és jobbat ad a mi reményeinknél.

Az Istentől származó kincsek: a szeretet, öröm, mély lelki béke olyan javak, amelyek nem vásárolhatók meg, és amelyeket a pénz és megélhetés miatti aggodalmaskodás, irigykedés és gőg olyan gyakran elrabol tőlünk. Az öröm és boldogság tehát nemcsak hogy nem a gazdagságon alapszik, de a ténye vagy reménye még akadályoz is minket. Jézus a szegényeket és nem a gazdagokat mondja boldognak.

Bízzunk Jézusban, aki szegénnyé lett értünk, és velünk együtt kéri az Atyát: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”!

„Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcodat,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten!
Ámen!”
(Ősi ír áldás)

Seben Glória