[Az igaz] olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. (Zsolt 1,3a)

Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. (Jn 15,8)

Lelki útravaló a mai napra

Gyümölcstermés…
Minden munka azzal kezdődik, hogy felmérem a feladatot, a lehetőségeimet, az eszközöket, melyeket fel tudok használni. Nincs ez másképpen a föld megművelésével sem. De azt is tudnom kell, hogy minden elvégzett munka semmivé lehet, hiábavalóvá válhat Isten áldása nélkül. Nem az én kezemben van. Isten az, aki a növekedést, gyümölcsérést adja.
A hit küzdelmében hasonlóképpen élhetem meg mindennapjaimat. Eltervezem, hogyan élem meg naponként az Istennel való kapcsolatomat, mikor mennyit imádkozom, hogyan olvasom a Szentírást, hogyan élem meg a testvérekkel való közösséget. Azonban az, hogy áldás van az életemen, csodákat élek meg, egyedül Isten munkája. Mind a zsoltáros, mind Jézus tanítványainak elmondott szavai mögött Isten öröme és munkája fénylik fel annak, aki megérti életében a minden életet teremtő és gondviselő Isten jelenlétét.
Ha Isten így örül a gyümölcsnek, ha Jézus tanítványainak életében így valósulnak meg Isten akaratának minden teremtmény számára kedves cselekedetei, imádkoznunk és vágyódnunk kell, hogy valóban a legízesebb és legszebb gyümölcsök ékeskedjenek életünk fáján, melyhez a táplálékot, éltető vizet mindig az Atyától kérhetjük-kaphatjuk.

Mennyei Atyánk, Tőled jön minden jó e világban. Kérjük, töltsd meg életünket szereteteddel, Szentlelkeddel, hogy a legszebb gyümölcsök teremjenek cselekedeteinken és szavainkon keresztül, ahogyan az Krisztus tanítványaihoz illik. Ebben gyönyörködsz, és ez ad örömöt és boldogságot, teljes életet nekünk is. Áldj meg jóízű és szemet gyönyörködtető gyümölcseiddel. Ámen.

Aradi András

Ország, ország, ország! Hallgass az Úr szavára! (Jer 22,29)

Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! (1Thessz 5,6)

Lelki útravaló a mai napra

Éjszaka, alvásidőben nem végzünk tudatos cselekvést. Az az öntudatlanság, a pihenés ideje. Ezekre az időszakokra nagy szükségünk van ahhoz, hogy nappal el tudjuk végezni mindazt, ami a dolgunk, amit ránk bíztak. A nappal a munkaidő, a tudatos tevékenység ideje, amelyre készülnünk kell.
Az Úr Jézus egész földi életére, minden tevékenységére így tekintett: „amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem.” Ezért is olvassuk többször az evangéliumban, hogy a nappali terhelések után visszavonult, külön, egymagában imádkozni, beszélgetni az Atyával, hogy testben, lélekben töltekezzék. Hogy mindig legyen miből adnia. Ő nemcsak magáról mondta, hogy a világ világossága, hanem tanítványairól is. Jézus követőiként tehát nem egyszerűen munkánk van, hanem Urunktól kapott küldetésünk, megbízatásunk is. Milyen jó, hogy ehhez nemcsak saját erőforrások állnak rendelkezésünkre, hanem az ő ereje is. Hogyne volna hát szükségünk éberségre, józanságra, figyelemre ahhoz, hogy „használhatók” legyünk országa építésében!

Elszállt az éj, az álom,
A szívem napra tárom:
Fényedet vesd reám!
Ha árnyékozna kétség,
Gond, indulat, vak mélység,
Te vezess engem, jó Atyám.

Ajándékod az élet,
A rám bízott testvérek,
S az is, mi most nehéz.
Ha fényességed jár át,
A hosszú földi pályát
Vezérli drága égi kéz.

Hadd lássam meg jóságod,
Ha munkámat megáldod,
Örüljek más javán,
Betöltve hivatásom
Ne csüggjek számításon,
Hisz nálad vár örök hazám!
(EÉ 104)

Cserhátiné Szabó Izabella

Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. (Zsolt 9,10)

Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? (Lk 18,7)

Lelki útravaló a mai napra

Nincs igazság a földön! Így hangzik a pesszimista kijelentés, amely igazságtalan emberek, helyzetek, rendszerek keserű tapasztalatát összegzi. Számtalan ezt igazoló példát tudnánk sorolni mindannyian. Hátrányos helyzetből indulás, kettős mérce, valódi értékek leértékelése, értéktelen és silány dolgok, gondolatok felmagasztalása. A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava csak hiú ábránd volt, és az is marad.
Ugyanakkor mi, keresztények ne veszítsük szem elől, hogy bár emberi igazságérzetünk mércéjétől egészen különböző módon, de mégis működik egy igazság – már a földön is. Ez pedig Isten igazsága. Olyan igazság ez, amely igazságtalanságnak tűnik a szemünkben, hiszen nem vélt vagy valós érdemeink szerint jutalmaz vagy büntet, hanem meg nem érdemelt, irgalmas szeretettel ajándékoz meg. Nem kevesebbel, mint a bűnbocsánattal, örök élettel, üdvösséggel – Jézus személyében. És bár a földi értelemben vett igazságosság ezután is több-kevesebb csorbát szenved, „az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.” És Isten a maga igazságát: Krisztusát adja választottainak, „akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá”.

Mennyei Atyánk! Sokszor szembesülünk az emberi igazságtalansággal. Bocsásd meg, hogy gyakran mi magunk is igazságtalanok vagyunk másokkal szemben. Mindez az irántad való bizalmatlanságunknak: a bűnnek következménye. Te légy menedékünk a nyomorúság idején. Kérünk, hogy formálja át szívünket, lelkünket a Te feltétel nélküli szereteted igazsága. Kérünk, hogy teremtsd és erősítsd bennünk a Te igazságodat, hogy egymás iránt is irgalmas szeretettel éljünk szent Fiad, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen

Kovács László

Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. (Zsolt 19,8a)

[Krisztusban] van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. (Kol 2,3)

Lelki útravaló a mai napra

Amikor észreveszem a világ kuszasága mögött a rendet, újra mély lélegzethez jutok. Beismerem, nem könnyű dolog ez, nincs is benne naponta részem. Hiszen emberlétemet át- meg átszövi a bizonytalanság, a tanácstalanság, a káosz. Pedig a káosz csak látszat, nem a valóság. A világ a maga valóságában tökéletes. Isten uralkodik benne, az ő engedélye nélkül nem mehet végbe semmi. Az ő szava beragyogja az eget az egyik szélétől a másik széléig. Ő az, aki pályát szab csillagnak és embernek, hatalmaknak és bajoknak egyaránt. Amikor észreveszem a világ kuszasága mögött a rendet, újra mély lélegzethez jutok.
A zsidó ember Isten törvényét az Írásokban kutatja éjjel és nappal. Azt gondolja, minél inkább sikerül betartania a törvényt, annál inkább Isten valóságában marad. Nekünk, keresztényeknek még ennél is különlegesebb mandátum jutott: mi a világban is felfedezhetjük Isten valóságát. Keresztény vagyok, ez azt jelenti: Krisztust követem, a testté lett, világba költözött isteni szó után kutatok. Felfedezhetem őt országút havában, a téli égen, melyet repülőgépek kondenzcsíkja csíkozott be, villogó óriásplakátok üzenetei mögött. Megláthatom őt egy emberi gesztusban, egy suta köszönetmondásban, egy fölszabadult egymásra nevetésben. Rájöhetek arra, hogy amit eddig alantasnak, kuszának vagy céltalannak gondoltam, valójában tökéletes módon beleillik Isten rendjébe. Krisztus valósága láthatóvá válik.
Lelkem felüdül.
Újra mély lélegzethez jutok.

Isten, köszönöm, hogy Te mindennek Ura vagy, szándékodnak semmi sem mondhat ellent. Te tartod kezedben a mai napomat is. Újra meg újra, napról napra járatlan utakra hívsz engem, hogy keresselek Téged a világ rejtvényei mögött. Köszönöm, hogy Fiadban, Jézusban társammá lettél, hogy soha el nem hagysz, hogy szívemnél is közelebb lüktetsz bennem. Egyedül Te vagy képes arra, hogy egyszerre érezzem szabadnak és oltalmazottnak magam.
Dicsérlek Téged ezért.
Ámen.

Bence Áron

Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. (Jer 31,31)

[Ti] az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz [járultatok]. (Zsid 12,24)

Lelki útravaló a mai napra

Az „új szövetség” kissé hivatalos, távolságtartó, túlságosan elméleti fogalmát számomra Jézusnak az a mondata teszi nagyon is közelivé, érthetővé, amely így hangzik: „Titeket azonban barátaimnak mondalak…” (Jn 15,15) Eszembe jut régi, gyermekkori emlékem: barátnőmmel ÖBSZ-t, vagyis Örök Baráti Szerződést kötöttünk, melyet vér helyett frissen facsart meggylével is megerősítettünk. Akkor mennyire fontos volt ez a barátság… Ma pedig mennyire fontos a Jézussal való barátságom. Ez egy olyan életre szóló kötelék, mely nem merül a múlt és feledés homályába. Olyan napról napra megújuló szövetség, mely a kölcsönös elköteleződésen múlik, bár ebben ő sokkal ügyesebb. Jézus olyan barát, aki minden reggel bekopogtat, és megkérdezi, hogy vagyok. Olyan, akihez tanácsért fordulok – oktalanságomból kifolyólag elég gyakran. Olyan barát, aki nem sértődik meg, amikor hanyagolom, de mindig vár, hogy önfejű útjaimról visszatérjek hozzá, s egy jó kávé mellett megbeszéljük tapasztalataimat. Olyan, aki nem enged a felszínen evickélni a langymeleg állóvízben, hanem beleenged az élet mélységeibe, mert ő már előre tudja, amit én csak utólag: életem valódi, maradandó kincseit a mélységekből hozhatom fel. Olyan ő, aki még sohasem hazudott nekem: nem mondta, hogy az életem könnyű lesz, ha vele járok. Azt viszont igen, hogy e világon sok nyomorúság ér, de bízzak benne! Az új szövetség tehát számomra az, hogy Jézus a barátjává fogadott. Nélküle nem igen érdemes élni. Kedves Olvasó, te hogy vagy ezzel?

Úr Jézus! Köszönöm, hogy ismerhetlek. Hogy rólam is azt mondod: „barátomnak mondalak”. Nincs ennél felemelőbb érzés. Köszönöm, hogy mindennap megtapasztalhatom, amint bölcsességgel és nagy-nagy szeretettel szövöd életem fonalát. Segíts, hogy az így készült szövet eleje és fonákja is Rólad tegyen bizonyságot. Ámen.

Kőrösi Krisztina

Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. (Zsolt 30,12)

Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyó­gyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. (Lk 17,15)

Lelki útravaló a mai napra

Betegségről, bukásról, bűnről, halálról, gyászról, átokról eleget hallunk. Elég csak néhány percre belehallgatni a hírekbe. Ilyen az Istentől elszakadt világ és ember állapota.
Amikor Isten érkezik: megszólít, cselekszik, mindezek megváltoznak, megváltozhatnak. Az ő gondolata, döntése felőlünk: Legyen a betegségből gyógyulás, bukásból lábra állás, bűnből szabadulás, halálból élet, gyászból öröm, átokból áldás. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.” (1Jn 3,8) „…Krisztus Jézus… megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10) Testvérem, gondolj ennek szellemében magadra, családodra, gyülekezetedre és a világra. A keresztyének az evangélium által meghatározott „mégisemberek”, akiknek hite Krisztuson, a Megváltón csüng, akiknek az életét Isten megváltoztatta.

Uram, köszönöm, hogy ebbe az elesett, bűnös, beteg, átok alatt senyvedő világba eljöttél. Köszönöm, hogy úgy szeretted ezt a világot, hogy életedet adtad érte, hogy aki hisz Benned, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Kérlek, gyógyíts meg, szabadíts meg, bocsásd meg bűneimet, állíts lábra, fordítsd gyászomat örömre, törd meg az átok erejét életemben. Vedd le gyászruhámat, és add rám az öröm palástját. Így kérlek családomért, egyházamért és a világért. Köszönöm, hogy haláloddal és feltámadásoddal ezt ajándékozod nekünk. Ámen

Szeverényi János

Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra…, mert hozzád imádkozom! (Zsolt 5,2–3)

Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! (Mk 9,24)

Lelki útravaló a mai napra

Tudom, hogy már születésem kezdetén ismert engem az Úr. Már akkor elkészített számomra mindent, kigondolta, milyen utat ad elém. Már az életem első percétől kezdve ott vigyáz rám, és óvó tekintetével figyeli minden lépésemet.
Mégis: sokszor érzem, hogy az ösvény túl nehéz, és tele van akadályokkal. Az elbukás után pedig olyan nehéz újra talpra állni.
Ott van Isten a kihívásokban?
Hiszek, Uram. Segíts hitetlenségemen!

Tudom, hogy olyan életet szánt nekem az Úr, mely cseppet sem nehezebb vagy könnyebb annál, mint amennyit elbírok. Nem hosszabb és nem rövidebb a kelleténél, nem kisebb vagy nagyobb annál, mint amekkora hozzám illik.
Mégis: van, hogy úgy érzem, az élet terhe összenyom. Összeroskadok.
Ott van Isten, hogy segítséget nyújtson, amikor én kevés vagyok a megoldásokhoz?
Hiszek, Uram. Segíts hitetlenségemen!

Tudom, hogy minden szavam az Úrhoz olyan, mint egy „örök memóriában” tárolt beszélgetés. Soha nem törlődik, nem évül el, nem jár le a szavatossága. Tudom, hogy minden sóhajtásom felhatol egészen a mennyekig. Tudom, hogy kiáltásaim nem hiábavalók, mert meghallja az Isten.
Mégis: miért nem hallom sokszor a választ?
Hiszek, Uram. Segíts hitetlenségemen!

Hiszem, hogy Isten ott van az élet kezdetén, mikor megállapítja, ki hányszor vesz majd levegőt ezen a földön. Hiszem, hogy Isten ott van az akadályokban is, hogy átlendítsen a holtpontokon. Hiszem, hogy Isten ott van minden imádság túlsó felén, hogy hallja a hangomat!

Atyám! Kérlek, hallgasd meg minden imádságomat! Szeretek úgy beszélgetni veled, mint egy baráttal, akivel megoszthatom legféltettebb titkaimat is. Tudom, hogy te mindenre figyelsz, bármit bármikor mondok el Neked. Kérlek, vedd észre, ha sóhajtozom a bánat, a szomorúság idején. Nem mindig látom meg vigasztaló Szentlelked munkáját az életemben. Add, hogy csak akkor kiáltsak, amikor már elfogytak a csendes szavaim, és sóhajtásom sincs több. Hozzád imádkozom, Uram, Benned hiszek szüntelenül.

Vladika Zsófia

Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. (Péld 12,18)

Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. (Jak 3,4–5a)

Lelki útravaló a mai napra

„A szó veszélyes fegyver” (Illés együttes), a kimondott szónak nagy hatalma van. Bántani, sérteni, rombolni, ölni lehet vele. Néha olyan, akár a tőrdöfés. Egy gonosz, meggondolatlan mondat végigkísérheti az ember életét. Tudjuk, nem a nyelv itt a nagy gond, hanem a szív, az indulat, a motiváció. „Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert." (Mt 15,19–20a) Itt nem segít az akaraterő, a beszédtechnika, a diplomáciai érzék, külső vallásosság, csak a szív szerinti megtérés, a Szentlélek általi újjászületés. „Add nekem a szívedet, fiam…” (Péld 23,26) Az összetörtségből meggyógyult szívet Isten nagyszerűen tudja használni. Az ilyen szív meleg, érző, jóindulatú, amelyből gyógyító, biztató szavak, sőt az Isten igéje is származhat. Az ő szava pedig teremtő erővel bír. „Aki titeket hallgat, engem hallgat…” (Lk 10,16a)

Uram, csak szégyenkezve tudok ma megállni előtted. Megszámlálhatatlan a beszéddel elkövetett vétkem. Pedig Te azt mondtad, hogy minden szóért felelni fogunk az ítéletkor. Könyörülj rajtam! Tisztítsd meg szívemet! Törd össze kevélységemet, szeretetlenségemet! Juttasd eszembe azokat, akiket megbántottam, akikkel rendeznem kell életemet. Töltsd be szívemet jelenléteddel, hogy a Te szavadat szólhassam! Ámen.

Szeverényi János

Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. (Zsolt 115,12a)

Inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. (Lk 10,20)

Lelki útravaló a mai napra

A kislányom hívta fel a figyelmet, hogy a galambok prédikálnak. Ugyanis amikor reggel a buszmegállóban állunk, ő mindig csak őket nézi. Azt, ahogy felszállás után megtesznek egy-egy kis távolságot, utána pedig újra és újra visszatérnek a templomtoronyra. Felreppennek, a nagy csapat leír pár kört a belváros körül, azután pedig már vége is, szállnak le. Véghetetlenül ismételgetik mutatványukat. Mintha csak az egész valamiféle figyelemfelhívás lenne, amely lent, a földre szegezett tekintettel járó, mogorva felnőtteknek szól, hogy „Nézz fel, bármerre visz az út, mégis itt kötsz ki, minden köröd végén ugyanaz a bizonyosság: Az Úr velem van! Nézd, nemcsak én vagyok az övé, hanem ő is az enyém, sajátom, az én nyughelyem, az én áldásom! Nézd, megannyi élet, megannyi kísérlet, megannyi próbálkozás, de az igazi hívás mindig innen hangzik, és mindig ide szólt. Ő vár, ő gondol velünk, őnála itthon vagyok, ő meg fog áldani!”

Drága Atyám! Sokszor gondolok Rád. Hogy éppen mit csinálhatsz akkor, amikor én éppen barangolok az utamat járva. Hogy sürgölődsz dolgaiddal, hogy fenntartod a Te csodálatos háztartásodat. Néha eszembe jut, hogy vajon gondolsz-e rám? Hogy vajon mi jár a fejedben, amikor messzire elkalandozott gyermekedre gondolsz? Hogy vársz-e már haza?

Simon Attila

Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan, mint az ország jövevénye, vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be? (Jer 14,8)

Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (1Kor 13,12b)