Bibliai igék, igemagyarázatok, imádságok az év minden napjára

Evangélikus útmutató

Evangélikus útmutató

2019. 02. 17.

2019. február 17. - evangélikus útmutató

Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. (Zsolt 66,8–9)

Dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. (Ef 1,12)

Lelki útravaló a mai napra

Nem szeretem a közös dicsőítéseket, hogy valakit együtt dicsőítsünk. Ez nekem túlságosan közel van a közös csaholáshoz. Ráadásul ezek a mondatok szinte „töltelékszerűek”, semmitmondók, közhelyesek. Erővel kell keresni valamit, ami fogást ad rajta.
Például ez: a népek. A zsidóság számára ez a többi népet jelentette. Azaz: külföldiek, nézzétek, állunk a lábunkon, és ez nem magunktól van, ezért bátran dicsőítsétek a mi Istenünket!
Vagy a másikból ez: előre reménykedünk. Azaz: a mi korunk előzménye egy távolabbi, fontos kornak, amiben mi már ennek a jövőnek vagyunk emberei.
Nem, nem tudok hangosan dicsőíteni. Valami azonban mégis megállít: hogy állok a lábamon. Pedig ez nem magától értetődő. És semmiképpen nem én miattam van. Kísértések, vétkek, magányos félelmek, kegyetlen cserbenhagyások, rémületes hitetlenség – mégis állok a lábamon.
Nem, nem tudok együtt dicsőíteni. De szinte némán megszólaló hálám most mintha hang lenne egy csodás kórusban, disszonáns hangközeim harmóniává simulnak áldó kezében. Mintha erőtlen szavam hegyeket mozdítana, útnak indítana folyamokat, életre keltene erdőket, és felröppentene végeláthatatlan madárrajokat.
Mert állok a lábamon, és ez nem magam miatt van.


Oly messzire mennék Tőled, Istenem, ha nem hívnál szüntelen.
Itt annyi minden kér: „Szolgálj énnekem!”, hogy Hozzád hűtlen legyek.
Ott látom fent, a Golgotán, ott látom keresztedet.
Így hívtál szerető Atyám: hozzád megyek.
(Ifjúsági ének)


Koczor Tamás

2019. 02. 16.

Dicsérjétek az Urat mind, ti, népek, dicsőítsétek mind, ti, nemzetek! (Zsolt 117,1)

Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van minde­nek felett és mindenek által és mindenekben. (Ef 4,6)

Lelki útravaló a mai napra

A Szentírás legrövidebb zsoltára a 117. Arra szólít fel, hogy minden nép és nemzet forduljon Izráel Istenéhez, és dicsőítse az Egyetlent. Egyetlen, globális, ünneplő gyülekezetként. Nem néhányan csupán a kiváltságosok vagy bennfentesek közül, hanem mindenki tekintse Istent élete urának. Ő pedig hűségével és szeretetével ki fog tartani örökké.
Az apostoli levélszakasz is ezt az „egységre” érzékeny üzenetet erősíti fel. Ahogyan egy az Isten, a mindenség Atyja, úgy a mindenkit összekötő kapocs szellemében szól a fogságot elszenvedő apostol e fejezet felütésétől az egyetlen testről, Lélekről, reménységről, hitről és keresztségről is.
Hány alkalommal szállta meg lelkünket és közösségünket a kivagyiság szelleme, a más közösségben élő keresztény testvért megismerni, elfogadni képtelen lelkület? Hányszor kötötte le figyelmünket egyetlen élmény, egyetlen hagyomány, egyetlen érv a sokszínű egyház életéből? Bizony felelősek vagyunk mi is azért, hogy a Krisztus-test tagjaiként egymásra tudunk-e találni, meg tudjuk-e élni a közösséget. Mindez összefügg azzal, hogy felismerjük-e, hogy Krisztus úgy békéltetett meg bennünket Istennel és egymással, hogy az üdvösség benne felkínált útjában nincs többé közeli és távoli. Csak az egy Isten dicsőségét elfogadó és azt Krisztusban ünneplő közösség: közösség a sokszínűség egységében.


Urunk és Istenünk! Tudod, kik vagyunk. Te ismered a tiszta lelkiismeretű embereket és a lelkiismeretleneket, a magabiztosakat és a bizonytalanokat, a hívőket, keresőket, kételkedőket és hitetleneket egyaránt. Amikor azonban előtted állunk, minden különbözőségünk ellenére is mindannyian hasonlók és egyenlők vagyunk abban, hogy kegyelmed nélkül mind elvesznénk, és abban is, hogy mindannyiunknak megígérted kegyelmedet, és azt meg is adod szeretett Fiadban. Hálát adunk Neked most, hogy Tőled jövünk, és Feléd mehetünk. Ámen. (Karl Barth imádsága nyomán)


Aradi György


2019. 02. 15.

Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. (Ez 36,26a)

Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. (Róm 6,18)

Lelki útravaló a mai napra

Gondolat az ószövetségi igéhez: Az ókorban még kevés ismeretük volt eleinknek az emberi testről, a szívet hitték annak a szervnek, mellyel az ember gondolkodik és érez. Elég csak arra gondolnunk, hogy az egyiptomiak a mumifikálásnál konzerválták a belső szerveket, különös tekintettel a szívre, de az agyat kidobták, mert nem tudták, mire való. Ha a próféta új szívről beszél, az az egész gondolkodást, alapbeállítódást jelenti, beleértve az értékrendet, a meggyőződéseket és mindazt, amiért élsz-halsz. A szív és lélek teljes megújítása egyfajta újjászületést kell hogy jelentsen, de önazonosságunk megmaradásával.
Gondolat az újszövetségi igéhez: Pál apostol számára bűn és igazság állnak egymással szemben, és nem a jócselekedetek. A bűn fogalma az elrejtőzködés, a homály és rejtettség, a látszat, az elhallgatás és hazugság tartalmait foglalja össze, míg az igazság újszövetségi kifejezésben benne van az „együtt”, „közösen” fogalmi világa, így átvitt értelemben a nyilvánosság fogalma is. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy az igazságért állunk ki, hogy szólunk, nem maradunk némák, az igazság ügyéért vállalunk kockázatot, ilyen értelemben vagyunk az igazság szolgái.


Uram, sokszor elmentem a bajbajutott mellett, és magamat azzal nyugtattam, hogy nem tehetek érte semmit. Nem jöttem rá, hogy ha segíteni próbálok, még ha nem is sikerül, akkor is mellettem vagy, és a kudarc is többet ér közönyömnél és némaságomnál. Adj bátorságot odalépni és a szemébe nézni embertársaimnak. Óvj meg attól, hogy harag és gyűlölet ébredjen szívemben azok iránt, akik felelősek a tönkretett életekért. Vigasztalj meg a töredékes életek miatt érzett szomorúságomban. Ámen.


Réz-Nagy Zoltán

2019. 02. 14.

Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra: én vagyok az Isten, nincsen más, Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló! (Ézs 46,9)

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. (Zsid 12,2)

Lelki útravaló a mai napra

Emlékezni az ősrégi dolgokra valójában azt jelenti, hogy a legősibb, a történelem előtti időket sűrítő, drámai történeteket a Szentírás első fejezeteiből magamra vonatkoztatom. Ezzel a saját emlékeimet megelőző emlékezéssel elismerem azt is, hogy nem csupán a jelen összetett viszonyai és a három-négy generációnyi örökség határoz meg, hanem ez a sokkal ősibb és mélyebb vonatkoztatás is az élet eredetével: történetünk Istennel a kezdettől, az emberi nem fogantatásától. Ebből a történetből az is kiderül, hogy egyedül ő az abszolút, és minden más, őhozzá kapcsolódó vagy őróla tudomást sem szerző létező relatív. És hogy ő hasonlíthatatlanul más, mint mi, teremtmények, emberek. Éppen ezért olyan megrendítő, hogy Isten érettünk, viszonylagosságunk közepébe küldi jelként, Szabadítóul szeretett Fiát.
Nézz fel Jézusra! Aki Jézusra néz fel, az magára Istenre tekint, aki teljességgel osztozott életünk feszültségekkel teli kérdéseiben, annak látható kereteiben, kezdetében és végében is. Ebben a jászoltól a keresztig tartó életútban világosan követhető a mennyei Atyához igazodás állandó készsége. Jézusnak szoros emberi közösségben maradva – család, barátok, szomszédok – Atyja maradt a végső, abszolút igazodás, ahol a legégetőbb miértekkel és a leghomályosabb „mi végre?” kérdésekkel is otthonra és válaszra talált. Éppen ezért nézhetünk fel Jézusra úgy, mint aki ismeri helyzetünket, és bajaink közepette is be tudja teljesíteni hitünket!


Áldunk téged, Istenünk,
És csodáljuk égi erőd.
Ég, föld rólad szól nekünk.
Térdre hullunk színed előtt.
Mert te mindig szent és nagy,
Változatlan egy Úr vagy.
(EÉ 42,1)


Aradi György

2019. 02. 13.

Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. (Ézs 63,16b)

Jézus mondja: Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. (Mt 6,9)

Lelki útravaló a mai napra

Jézus tanítása szerint Isten egy jó szülőhöz hasonlít. Arra biztat minket ez a hasonlat, hogy olyan feltétel nélküli bizalommal, bensőségesen forduljunk hozzá, ahogyan egy gyermek teszi a tekintélyt, adakozó szeretetet és magát a megtestesült erőt képviselő apával szemben. E hasonlat szerint bár nem férhet kétség a szülő hatalmához, kompetenciájához, mégis szeretett, gondoskodásra szoruló gyerekként viszonyulhatunk hozzá.
Aki gyerekkorából nem ilyen szülőképet hozott magával, annak sok lelki feladatot jelenthet, míg Istenhez gyermeki bizalommal közel kerül. Nekik talán segíthet az a magyarázat, amelyet egy lelkész mondott a Miatyánkhoz: minden szülőnek bizonyos szempontól Istenhez kellene hasonlatossá lennie, ha jó szülővé szeretne válni. Bár a földi szülőknek nem mindig sikerül betölteniük ezt a hivatást, az igazi szülő: Isten maga. Ő hívott életre minket, az ő gondoskodásából élünk napról napra. Ha ennek igazságában élünk, Isten neve valóban szent lesz számunkra.


Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy így szólíthatlak meg, hogy Jézus által arra biztatsz, hogy örömeimmel, szorongásaimmal, problémáimmal, kéréseimmel Hozzád forduljak, Tőled, Benned keresve a megoldást. Legyen a Te neved a legszentebb név számomra, végső menedék és támasz, örömforrás és reménység. Ámen


A. Balogh Éva

2019. 02. 12.

A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. (Dán 9,9a)

Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! (Lk 6,36)

Lelki útravaló a mai napra

Az Istenről szóló vallomások közül kiemelkedik, amikor nem csupán szentségéről, az igazságot képviselő és számonkérő karakteréről hallhatunk, hanem arról a többletről is, melyet éppen az irányunkban kifejezett, mélységes együttérzése jelöl ki. Dániel próféta az idegenség helyzetében vall így erről az együttérző Istenről: irgalmas, és megbocsát. Azaz észreveszi, hogy milyen lehetetlen helyzetbe sodródnánk bocsánata, könyörülete nélkül.
Hitem szerint nincs nagyobb ösztönzés az életünkben, mint amikor átéljük, hogy Isten szentséges jelenlétének mélyén munkálkodik a szeretete és irgalmassága. Ilyenkor bocsánata és elengedése helyreállítja önbecsülésünket és életerőnket. „Nagy a te irgalmad!” – ezzel a kulcsmondattal készülünk minden egyes alkalommal az úrvacsorai közösségre. Nagy irgalmában bízva kérjük őt, hogy küldje el Szentlelkét, és szenteljen meg ebben a különleges, szentségi, testvéri közösségben.
Építhetünk rá, hogy Isten irgalma igen nagy, és ez arra indíthat valamennyiünket, hogy ugyanezzel az együttérző és irgalmas hozzáállással forduljunk embertársaink felé!
Ahogyan Jézus a Lukács írása szerinti evangéliumban a mezei beszéd keretében szólít fel az irgalmasság gyakorlására, úgy a Máté írása szerinti evangéliumban a hegyi beszéd boldogmondásai között találjuk meg ebben a formában az ösztönzést: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5,7)


Uram,
tégy engem békéd eszközévé.
Hadd vigyem a szeretetet,
ahol a gyűlölet uralkodik,
a megbocsátást oda,
ahol a vétek él.
Hogy egyességre hozzam azokat,
akik széthúzásban élnek,
s az igazságot vigyem oda,
ahol a tévely az úr.
Hadd vigyem a hitet,
hogy szétoszlassam a sötétséget,
s az örömöt vigyem oda,
ahol szenvedés az élet.
Ámen.
(Assisi Ferenc imádsága)


Aradi György

2019. 02. 11.

Teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. (Zsolt 16,11)

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5,22–23a)

Lelki útravaló a mai napra

Az öröm – vagy talán nevezzük inkább derűnek – a leginkább meghatározó keresztény lelkiállapot. Több is annál, mint lelkiállapot. Közeg, élettér. Mint halnak a víz, madárnak a levegő, olyan a hívő ember számára az öröm.
„A teljes élet: az öröm. Örülnöd kell, igaznak kell lenned, derültnek, teremteni kell, és ki kell nyílnod boldogan” – írja Hamvas Béla. Persze – teszem hozzá gyorsan – ez az öröm sokszor egy „mégisöröm”, amikor a hétköznapi történések egyáltalán nem indokolják a nagy örvendezést. Mint egy csöndes, de mégis hallható, folyamatos zenei aláfestés, úgy van jelen életünkben az Isten gyöngéd szeretete és gondviselése. Figyelnünk kell rá, hogy meghalljuk. Mégis, ahol, akiben jelen van, megváltoztat, áthangol mindent. Nem lehet nem érzékelni. A derűs, örömmel, örömből élő emberek gyógyítják a világot maguk körül. Az ilyen emberekkel szinte keressük a közösséget, mert valahogy minden egyszerűvé és könnyűvé válik körülöttük. Jézus jelenlétének megélése ilyen emberré változtathat mindannyiunkat.


Áldjon meg téged a létezés örömével az Isten. Éld meg, hogy a tőle kapott élet mennyire különleges, egyedi, megismételhetetlen. Éld át minden napon az aznapi örömet. Érezd át minél több pillanat különleges ajándékát. Mint egy finom illat, úgy vegyen körül téged az isteni derű levegője, hadd lehessen áldássá mindenki számára, aki a közeledben van. Ámen.


Balogh Éva

2019. 02. 10.

Siess segítségemre, Uram, szabadítóm! (Zsolt 38,23)

[Jézus] pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor [tanítványai] felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? (Mk 4,38)

Lelki útravaló a mai napra

A viharos tengeren hánykolódó hajó utasai valóban életveszélyben voltak. Jézus ahelyett, hogy minden erejét megfeszítve igyekezett volna a többiekkel együtt menteni a talán menthetőt, a hajó hátsó részében, a vánkoson aludt. Megdöbbentő Jézus-képpel találkozunk az evangéliumban. Érthető tehát az őt álmából felrázók kérdése. Jézus alvása valójában arról a látszatról szól, amely a tanítvány, az egyház magárahagyottságát mutatja. Van Istene, de ez az Isten „nem törődik” a hajóban levőkkel, a viharba kerültekkel, az elmerülés ellen kétségbeesve küzdőkkel. Az evangélista ezzel az érthetetlenséggel szembesít annak érdekében, hogy magunk is döbbenjünk rá, milyen Jézusunk van, és milyen hamar megrendül benne való bizalmunk, amikor úgy látjuk, hogy éppen akkor alszik el, amikor legjobban rászorulnánk aktív ébrenlétére. Mi már ismerjük ennek a történetnek a folytatását, de a tanítványok még nem ismerték. A természet Teremtője és Ura szavával lecsendesítette a szelet és a hullámokat. Jézus általában egészen máshogy hozza a szabadulást, a menekülést, mint ahogyan mi azt elképzeljük. Hitünknek ezek a próbái éppen azt mutatják meg számunkra, hogy csak addig bízunk-e őbenne, amíg értjük őt, vagy akkor is őrá hagyatkozunk, amikor ő egészen másként cselekszik, mint ahogyan azt mi várjuk vagy éppen elvárjuk tőle. A személyéhez kötődő hit és reménység még soha senkit nem szégyenített meg.


Ha késik is segítsége,
Ha várat is magára,
Nincs kétségem, szava igaz,
Ígéretét beváltja.
Bízzál, hű népe Istennek!
Ti szülötti Szentlelkének,
Csak várjátok az Urat!
(EÉ 402)


Kovács László

2019. 02. 09.

Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem. (Zsolt 18,36)

Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (Ef 6,10)

Lelki útravaló a mai napra

Háború dúl, amelyben a Gonosz arra törekszik, hogy mindenkit megfosszon Isten országa védelmétől, a békesség örömétől, a szeretet boldogító ajándékától, az igazság biztonságától, a jóság oltalmazó erejétől, a tisztaság felüdítő szépségétől.
Nem új keletű harc ez. A bűneset óta tart, mert a Gonosz embergyilkos volt kezdettől fogva. A háború, gyűlölet, erőszak, a közösség elleni vétkek, az ármánykodás és megosztás, az önzés és mások letiprására épülő élet a Gonosz céljait szolgálja.
Erős emberekre van szükség, mert nehéz időket élünk. Lelkiekben, jellemben erősekre, akik a mindennapok lelki-szellemi harcaiban győzni tudnak.
Isten gyermekei állandó harcban vannak: a test, a világ, a Gonosz kísért minket, és nekünk nem lehet megtántorodni. Azt is jól tudjuk, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, hanem Isten erejében, segítségében bízhatunk, vele győzedelmeskedhetünk. Mi az Úrban vagyunk erősek, az ő hatalma segít győzelemre minket. Fennáll a veszély, hogy a magunk erejével akarjuk a győzelmet elérni, vagy emberek segítségét kérjük, és Istenhez csak akkor fordulunk, amikor minden másban kudarcot vallottunk. Ismételten emlékeztetnünk kell magunkat Jézus szavára, aki arra szólított fel minket, hogy maradjunk őbenne, ő pedig bennünk fog lakni, így lesz gyümölcsöző, eredményes keresztyénségünk, így fogunk benne, hatalmában, erejében mi is megerősödni. Ahogyan Isten Józsuénak mondta egykor, úgy mondja nekünk is: Légy bátor és erős! Ámen.


Urunk, Jézus Krisztus, aki győztél bűn és halál felett, add, hogy örömmel szolgáljunk Téged, és ne féljünk a Te fegyvereiddel kimenni abba a harcba, melyet úgysem kerülhetünk el. Engedd, hogy a Te győzelmes zászlód alá beállva tegyük mindazt, amire elhívtál minket. S ha a bűneink miatt le is győz egy-egy időre a Gonosz, add, hogy a Te átszegezett kezedbe kapaszkodva álljunk fel újra és újra, hogy Veled harcoljunk tovább! Ámen.


Rostáné Piri Magda


2019. 02. 08.

Bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel! (4Móz 14,19)

És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. (Mt 6,12)

Lelki útravaló a mai napra

Hányszor és hányszor megtettük már?! Hányszor lett már vizes a lábunk, könnyes a szemünk?! Hányszor táncoltunk már az aranyborjú körül?! És folytathatnánk… Megtörtént. Megesett. Megtettük. Elkövettük. Eltáncoltuk. Eljátszottuk az első esély tisztaságát. Elesetten, kétségbeesetten állunk ilyenkor az Örökkévaló előtt, és azt kérdezzük: „Hogyan tovább, Uram? Van tovább? Van még a folyóban víz, hogy beleléphessünk? Van még egy újabb fejezet Veled? Van még egy újabb szövetség Veled?”
Sok kérdés, de egy válasz: Igen, van. Igen, kaptunk, és igen, kapunk újra meg újra. Esélyt, reményt, folyót, fejezetet, szövetséget. Egy szóval: megbocsátást. Nem azért, mert megdolgoztunk érte, vagy mert megérdemelnénk, vagy mert becsületesen megtartottuk az isteni kéréseket, a felszabadító parancsolatokat.
Nem! A megbocsátó, irgalmas, újra- és újat kezdő Isten nem így működik. És ez a mi reménységünk ma is. Nem valami miatt kapunk új osztást, új lapokat, tiszta lapokat. Nem azért, mert jogos vagy igazságos lenne. Nem azért, mert járna. Hanem mert a szövetséget kötő Isten sosem adja fel. Nem szokta. Sose teszi. Sose fogja. Nem az a típus, nem következetes, és ez a mi egyetlen esélyünk, mely esély Jézusban jött teljesen közel hozzánk. Nincs más. Isten nem következetes, hanem – ahogyan Luther is egzisztenciálisan megtapasztalja és teológiája fókuszába emeli ezt a tapasztalatot – kegyelmes. Aki nem azt teszi, ami szerintünk logikus, hanem amit lényege, a szeretet megkíván. Megbocsát.


Isten, köszönjük, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek szerintünk kellene lenned. Ámen.


Gáncs Tamás

süti beállítások módosítása